Az Ernst-Múzeum kiállításai 1933-1936
136. Magyar-Mannheim Gusztáv, Borbereki Kovács Zoltán, Haranglábi Nemes József, Kádár Béla, Ruzicskay György, Weil Erzsébet, Kisfaludi Strobl Zsigmond
folytonos halk változatokban, hangzanak felénk. Csak aki figyelemmel nézi — külön-külön — egyes képeit, látja, mily gazdagok azok rejtett formákban, titokzatos árnyalatokban, édes finomságokban. Palettájából meriti melódiáit. Már egy alkalommal idéztem Van Gogh egy szavát: ,,Azzal kezdjük, hogy agyonkinozzuk magunkat abbeli törekvésünkben, hogy minél szigorúbban kövessük a természetet és azzal végezzük, hogy csendesen a palettánkból meritünk, de abból lesz a természet". Menynyire áll ez Magyar-Mannheimerre. A színekből alakítja ki ő a formát, a természet formáit, de a maga természetének formáit és igy lesz ő a természet szuverén urává. Az ő világa ékkövekből épült, szinálmokat mesél, kifogyhatatlan változatosságban. Ha a tiroli hegyek közé, a Balaton partjára, a Campagnába, az Adriára száll képzelete, mindenünnen álmokkal terhesen jő viszsza, a szinek véletlenségeivel játszva. Elképzelései tartják fogva. Egy pár szinfoltból tájak bukkannak elő, megálmodott tájak. Ihletét, erejét, gazdagságát a szinei teremtik, emelik, gazdagítják. Érzéseit táplálják, képzeletét mozgásban tartják,, lelkét áthatják. Mint telivér festő, aki ura színeinek, szinei frissítik fel újra és újra. 27. Róma környékéről 700.— 28. Holdvilágos éjszaka Anacaprin. Az állam tulajdona. . Országút 600.— Fürdőző gyerekek a Balatonon. Magántulajdon. 31. Adria 700.— 32. Karsztban 250.— 33. Hangulat 400.— 34. Őszi nap 600.— 35. Quarnero 600.— Vágvölgyi táj 700.— 7 Belga ' '