Az Ernst-Múzeum kiállításai 1933-1936

137. Horváth Béla, Basilides Sándor, Csébi Pogány István, José Clemente Orozco, Meller Kató

Orozco freskókat fest jelenleg a Dortmonth-College könyvtárának olvasótermében. Ez iskolában indiánus gyerekek felsőbb kiképzésével foglalkoznak és Orozco a hazai mult képeit vetiti eléjük. Nem vidám művészet az, amit ő alkot, hiszen hazája évtizedek óta forradalmak és polgárháborúk zivatarait szenvedi, örökös szenvedések közt, az időleges békét fellángoló heves, orgiasztikus harc követi, közben a nemzeti tánc, a Cacachura tombol, borzalmas jelenetek egymást váltogatják, — ugy hogy a művész életelve lett: az élet harc. Politikailag radikális, amint művészetében is független. Némileg Goyára emlékeztet, de csak tartalmilag, formában a nagy freskómesterekre, nemcsak Giotto és a franciskánus szellemre, melynek testvérei a madarak, a csillagok, a hold és nap, hanem a korareneszánsz mesterekre is, igy némely gyászoló asszonyfeje madonnaszerü magasságokig emelkedik. Az ő művészete egészen magától értetődő, a maga egyszerűségében. Ez röviden Tietze álláspontja s mi örvendünk, hogy az ő jóvoltából a mexikói művészt, legalább is rajzaival és litográfiáival, mi is bemutathatjuk. Dollár 1. Akasztott ember 150.— 2. Lerombolt ház. Litografia 25.— 3. Pietas 100.— 4. Tervezés 100.— 5. Falfestmény-részlet. Litografia 35.— 6. Catachura 200.— 7. A sebesült. Nem eladó 8. A generális felesége 250.— 9. Csata után 300.— 10. Három aszsony 250.— 11. Hazatérés 200.— 11a. Mexikói dombok 200.— 12. Kezek. Litografia 30.— 13. Mexikói nő. Lithografia 30.— 4