Az Ernst-Múzeum kiállításai 1933-1936

143. Biai Főglein István, Ambrosi Gustinus

Biai Főglein István. Még Csók István keze alatt volt, mikor már első gyűjteményes kiállítását rendezte. A mesternek csak a'szellemét követte: a paraszti ruha tarkaságának könnyed előadásában, általán a szinek lágy és odalehelt kezelésében. De a formák bizarrságának, zamatosságának. valami furcsa groteszkségének megérzésévei szeme sajátosságát és látása eredetiségét hozta magával. Amit legerőteljesebben egy nagy önarcképén összegezett. És ez azonnal belekerült a Szépművészeti Múzeumba. Aztán jött Páris. Párisban nem vesztette el a fejét. Mig körülötte csak ugy zúgott az absztrakt művészet dicséreti, a műkereskedések tele voltak a kubisták, konstruktivisták, egyáltalán a sok izmusok próbálkozásaival, s noha azt látta, hogy kor- és kartársai egymás műveit és a folyóiratok illusztrációit bújják, hogy a természetről oly fenhéjázó hangon beszél az a kezdő piktor is, akinek egy szin helyes kikeveréséről sem volt meg a leghalványabb fogalma sem: Biai Főglein István ebben a párisi boszorkánykonyhában is ájtatos szivvel állott a természet elé, csakhogy nem mindenféle természet, hanem a maga meglátta természet elé. Ez a természet ott nyüzsgött körülötte, a bárokban, a kávéházak terraszán. a cirkuszok porondján, egyáltalán ott, ahol a mozgást figyelhette meg. Erről aztán százával készültek vizfestményei, a párisi élet mellékutcáját figyelte meg és irta le gyors kézzel, miközben teleszívta magát az élet változatos szin- és formabenyomásaival. Itt, Párisban, igazán nem a kubisták érdekelték! Nem hiszem. hogy folyamatos előadást tudna tartani arról, hogy miért nem (de talán, ha sarokba szorítanák, az is kitelnék tőle. mivel Biai Főglein István azon fiatalok közül való. akik szellemük kipallérozásával is foglalkoznak. amiben segítségére van a szülői házból magával hozott nagy nyelvkészsége!) De őt a festői érzéke vezeti. Még pedig a jó útra. Menten felismerte, hogy ez a sokat emlegetett absztrakció nem az, amit hivei csinálnak belőle, kik azt hiszik, hogy a természet megnyúzott formája adja annak absztrakcióját, ahelyett. hogy a természetnek egyetlen alapformába való sűrítésére törekednének, absztrahálva a lényegtelen jegyektől, ami a kubizmust és minden más izmust egyszerűen kizárja. Csakhogy ennek a felismerésére és gyakorlására születni kell, nem lehet tömegprodukcióvá, divattá, modernné tenni, — az európai emberek közt ritka jelenség, hogy valaki absztrakt fantáziával szülessék, — Európában a valóság rejtett szépségeinek 3