Az Ernst-Múzeum kiállításai 1930

134. Fényes Adolf, Cserepes István, Kontuly Béla, Zádor István, Mészáros László

CSEREPES ISTVÁN. Harmadszor jelentkezik mDSt Cserepes István, minden jelentkezése fejlődésének fölfelé ivelő folyamatát igazolja. Van itt egy, mág 1929-ből való műve, melyen érezzük, hogy már ott a leheletfinomságok illanását röptében elfogó törekvés ihlette. Azóta egyre virtuózabb biztonsággal jutott el a szinek halk szólamainak megszólaltatásához. Párizsi évének tanulságai itt vannak előttünk. A könnyed, lágy szinfutamokból melódiák formálódtak. Dallamossá, halk szinmámorok énekesévé lett, s mint a madárdal, melyet ugy szeret, szabadon csapong ő is az erdők mélyében, a sétányok pázsitján, az útfélen, a városok utcáin, könnyű kézzel odalehelt pasztelljein. A női test és az erdő zöldje, a falu és a város egy-egy darabja, mind csupa színfolt a szemében, s a színekből halk zenét ver ki, mint a magányos vándor, akit az élet £ok keserű tapasztalata nem keserített el, mert lelke fiatalos üdesége ellent tud állani a kegyetlen élet keserveinek. Mindegyre könnyedébb, halkabb és tisztább a dal, mely színeiből kicseng. Cserepes István finom muzsikája gazdagodó variációkban zeng felénk természetköltészetéből. ÖTÖDIK TEREM. 308. Fürdőzők a Rómaifürdőn ....... 80.— 109. Szárszói emlék 80.— 110. Gare de Montparnasse. (Magántulajdon.) 111. Toilette 120.— 112. A Szajna. (Magántulajdon.) 1.13. Tavasz az Epreskertben 80.— 114. Tél az ablakból nézve. 1929 200.— 115. A Duna. 1929 300.— 116. Párizsi park 80.— 117. A bécsi hajóállomás 60.— 118. Párizsi virágok 100.— 119. Sétány a párizsi parkban. (Magántulajdon.) 120. Rakpart a Szajnán 80.— 121. Arabesque 200.—