Az Ernst-Múzeum kiállításai 1930

132. Istokovits Kálmán

IstokovftV Kálmánt, többszöri bemutatkozás után, kibontakozván a tehetségét lenyűgöző idegen hatások béklyóiból, most végre képzelete szabad szárnyalásával alkotott műveiben ösmerjük meg. Ami őt legfőképp jellemzi: az elképzelés ereje. Már korai rézkarcain a fantáziálás álomszerű jelenségei lepték meg nézőit, tehetségének ez a vonása mindvégig megnyilatkozott akár vizfestéssel, akár olaj- vagy tempérafestéssel kísérletezett is. A természet minden jelensége álomképpé válik a lelkében. Meseszerű előtte az élet. Víziókká nemesedik, olvad össze, bonyolódik és szellemesül át lelkében a valóság. Még benne él a természetben, de szinte szemünk előtt válik élménye költészetté, ismeretlen régiókba szállván, a szin, a fényhatás eszközeivel mind mesteriebben bánva. A fiatal művész e hatalmas bemutatkozása jelentős fordulatot jelent fejlődése utján. Egyénisége megtisztulva áll előttünk és az uj magyar művészek gárdája meggazdagodott egy uj nagyreményű mesterrel. Dr. Lázár Béla. ELSŐ TEREM. Rézkarcok. 1. P. Bangha Béla 2. Álom 3. Kain és Ábel 4. Parádé . . . . 5. Rabok . . . . 6. Golgotha . . . 7. Romok . . . . 30.— 40.— 35.— 40.— 25.— 30.— 30.-3