Az Ernst-Múzeum kiállításai 1930

130. Csoportkiállítás: Batthyány Gyula, Feiks Alfréd, Feiks Jenő, Fried Pál, Jándi Dávid, Lesznai Anna, Sugár Andor, Mikus Sándor

forma, lágy ecsetkezelés, gyöngéd tónusok, szük színskála de ezen belül a formák halk változatai. A következő teremben már élénkebb szinakkordok hangzanak fel. Feiks Alfréd most is a cirkusz, a pólólovasok, a bikaviadal, a lóverseny világából meriti tárgyát. De mi neki a tárgy? Csupán mozgásmotivum, hogy tónusfinomságokkal fejezze ki elképzeléseit. Ahány képe, annyi harmóniaváltozat. Játék a mozgással. Szinek variációi, melyek egyre gyöngédebb tónusokba omlanak. Csak össze kell hasonlítanunk bátyjának, Feiks Jenőnek a következő teremben levő képeivel, melyek között pedig sok a hasonló motívum, ahol lovak versenyfutása, korcsolyázás, színpadi jelenet egymást váltogatja s meglepetéssel Játjuk a stilus különbségét. Feiks Jenő nem játszik sem a mozgással, sem a tónusok variálásával, mint öccse. Arcképein éppen ugy, mint mozgásábrázolásain a szinek statikája harmonizál a formákkal. Gyepének mély tónusereje, drapériájának tüzes kicsengése megnyugtatja a szemet, mig Feiks Alfréd ugyanezen motívumokból szabad mozgásba lendíti színeit, mert képzeletében a szinek összecsengései dynamikus erőre törekszenek. A negyedik terem művésznője, Lesznai Anna a természetet meseszerűen leegyszerűsíti. Az életből csak az érdekli, ami naiv költészet. A legegyszerűbb érzés és a legegyszerűbb forma. A puszta elbeszélés és a tiszta szin. Ornamensekké lesz nála a való világ. Lefokozza ősi vonalmenetekbe és kitölti azokat ragyogó helyi színekkel. Mint a népi költő, a legáltalánosabb érzésekig megy vissza és a legegyszerűbb formákat találja meg hozzá. A nagyteremben Batthyány Gyula viszont a legdifferenciáltabb kultura kifejezéséhez keresi a formát. Minden művében az élet összetett és ritka érzéseit süriti egybe. Ha a dalmát vidék, a felvidéki városka, az olasz mult hangulata, a ma raffinált hölgyei, a társasági élet izgalmas jelenségei verik fel fantáziáját, mindig megtalálja azt a formát, mely annak egyértékü kifejezése. Egyszer egy finom barnás tónussal, máskor egy izgatott 5