Az Ernst-Múzeum kiállításai 1930

129. Csoportkiállítás: Basch Edith, Dési Huber István, Fried Pál, Gergely Tibor, Réfi-Kády János, Román György, Mikus Sándor

vesztett, noha egymást modifikáló forma a tömeg és ő ezt a síkon akarja érzékeltetni, a kép törvényszerűségének szigorú betartásával. Dési Huber tömeghatása a maga öt emberével, jelentős eredmény, festői megoldás szempontjából is, mert a szinek a formával, a formák a színekkel egységgé tömörülnek és a mozgás — a két dimenzió hangsúlyozásával, mivel a szemet nem mozgatja — sztatikai hatássá változik. Monumentálissá lesz. Megnyugtat. Egy külön való világba emel. Csupa olyan ideál, mely a festészet uj orientációját jelenti. Persze, hogy a tegnapba gyökerezett ma emberének ez a fogalomvilág hétpecséttel lezárt titok, — egy kézlegyintéssel ám el nem intézhető s újra Jules Romains-ra hivatkozom: Emberek, itt egy uj szellemi világ van keletkezőben, az ifjúság már érzi ezt, mert minden korban a világ uj költőre, uj filozófusra, uj művészre látszik várakozni... így volt ez a mi ifjuságunk idején is. így van ez ma is. Dési Huber előtt ott áll a jövő. Dési Huber István festményei. 58. Megbeszélés 350.— 59. Öreg munkáskéz 200.— 60. Ifjú rab 500.— 61. Önarckép 300.— 62. Férfiprofil 200.— 63. Csendélet (Magántulajdon.) 64. Kézműves 350.— 65. A dési templom 550.— 66. Munkások 350.— 67. Nyár 300.— 68. Fáradt öreg munkás 250.— 69., Földmunkás 550.— 70. Vasmunkás 550.— 71. Meditáció (Magántulajdon.) 9