Az Ernst-Múzeum kiállításai 1928-1929

107. Csoportkiállítás: Hermann Lipót, Gárdos Aladár, francia mesterek

akikhez aztán a Párisban élő idegenek csatlakoztak s évtizedes küzdelmek után uj szellemet vittek be az impressionismus utáni művészetbe. Ez az uj szellem, a kor tükörképe, nehezen találja meg tiszta formáját, így volt ez mindenkor. A művészi forma átalakulása vajúdások eredménye. Most érte el azt a pillanatot, mikor a megtisztulás stádiumába került. Előbb átesett a kubismus, expressionismus, surrealismus kísérletezésein, hogy végül egy egységes formához eljuthasson. A mai párisi iskola kezd kijegecesedni. Jellemző, hogy a megtisztulás nem az olajfestményeken, hanem a rajzokon jelentkezett legelőbb. Ennek oka az, hogy az uj szellem absztrakt képzeletű művészeknél kezdődött s mivel azoknál az értelmi belátás a lényeges, a rajz, mint lényegében absztrakció, legelőbb találta meg megtisztult formáját. Az a rajzkollekció, melyet most bemutatunk, már ezt a megnyugodott, átszellemesült formákat mutatja, A legtulzóbb kísérletezők ezen a téren jutottak legelőbb — önmagukhoz. Rajzaik a meghiggult, megtisztult, megnemesedett kompozíciók formáit mutatják be, a francia szellem tiszta kifejezései, a rend törvényei érezhetők a kompozícióikban, az anyag követelményeinek felösmerése, a stílus és karakter keresése műveikben, de egy modern stílusé és anyagé, mely a mai kornak megfelel. Ezt most már a legkonzervatívabb kritika is elismeri. Nyomon kezdi ezt követni az olajfestészet is. A deformált figurák kora lejárt. Az anyaggal való visszaélés megszűnik. A párisi iskolában egység áll be. Ahogy egykor a dán Pissaro, az angol Sisley odasimult Monet vagy Renoir plein aír törekvéseihez, a holland Van 14