Az Ernst-Múzeum kiállításai 1928-1929

96. Kernstok Károly gyűjteményes kiállítása

Mikor az iskola a lokális szinek nyugodalmas és pom­pázatos káprázatát tanította, ő kivonult a Dunapartra és a hajóvontató munkások mozdulatának monumentális erejét és az árnyékvetés ornamentális szépségét figyelte meg (1897). Kiment a napsütéses kertbe és ott a lokális szinek átváltozásait nézte a ragyogó napfényben, a Szilva­szedők (1903) hatványozott színeiben. Itt minden belső tűzben látszik égni. Ezek a tüzes szinek megőrzik a tár­gyak plasztikáját, akkor, mikor Monet és követőinél a szétszórt világítás formafelbontó hatása megölt minden formát. Kernstok hű maradt a formához a plein airben is. Ezzel monumentális erőt tudott kifejezni. Ülő asszo­nyának (1907) hatalmas plasztikája, erőteljes pasztozus előadásában, vonalhatást is felébreszt. Egész sor képét látjuk itt e korból, melyeken a forma erőteljessége ural­kodik a belső tűzben égő szinek alatt. Ez volt első kivirágzása. II. Alighogy végzett ezekkel a problémákkal, keresett magának egy ujat. A műterem fényárnyhatása kapta meg. Egy látszólag véletlenül összeverődött modellcso­portot ábrázolt, miközben a féltónusok csodás átmeneteit figyel 1, amint a beözönlő fény végighull, végigrezeg a szobán, itt finom átmeneteket, ott éles ellentéteket te­remtve, él, remeg, hullámzik, lekúszik a nő meztelen térdére, fölnyul a férfimodell arcára, szinte transceden­tális fénybe boritva azt. E látszólagos véletlenszerűség mögött azonban latens rend rejlik, ami még világosabban érzik a Kriszhis és az emausi ifjúk-on, itt minden fel­építettnek hat, egységesnek, noha semmi sem stilizált. Stilus van benne. A naturalista szem fennakad Krisztus zöldeskék szemén, de egyúttal megérz', hogy mestere túl van a nyers naturalizmuson, hogy rendet keres a rende­zetlenben és megkonstruálni akarja vízióit. 4

Next

/
Thumbnails
Contents