Az Ernst-Múzeum kiállításai 1928-1929

104. Csoportkiállítás: Andrássy Géza gróf, Magyar-Mannheimer Gusztáv, Sidló Ferenc

Andrássy Géza gróf. Csak rá kell nézni s aki ismeri a művészlelket, látja azonnal, hogy a kegyelmes ur telivér művész. Már túl van a hetvenen, de a kedélye gyermekded üdeségét épen megőrizte. Csupa mozgékonyság, csapongás és közvetlenség. Mindent a művész szemével lát. A művészetet elsősorban. Ezt, ugylátszik, családi örökségkép kapta. Az Andrássyaknál veleszületett hagyomány a művészetszeretet, de már a XVI. században is volt festő a családban: Ippolito Andreasi (1548—1608), aki Mantuában élt és freskókat festett, Lorenzo Costa tanítványa volt, később megérezte Parmigiannino hatását is. A rokon Szapárycsaládban és Zichy-családokban is sok volt a művészetszerető ember. Nagyapja, Károly, miniatürfestő volt és apja, Manó gróf is, már kora ifjúságában nagy szeretettel foglalkozott festéssel, ő maga illusztrálta indiai utinaplóját, számcs képe metszetekben is közismertté vált, — nem is szólva Andrássy Tivadarról, kinek halála után a Műcsarnokban rendezett kiállítása nagy reveláció volt. De hogy Géza gróf — gyakorló festő is, ezt csak a legszűkebb baráti köre tudta. Palotájának műkincsei közt elrejtve lappangtak festményei, de ő azokról nem szívesen beszélt. Most, hogy Batthyány Gyula grófnak oly nagy sikere volt, — elszólta magát. így került a féltve őrzött titok napfényre. 19