Az Ernst-Múzeum kiállításai 1928-1929

104. Csoportkiállítás: Andrássy Géza gróf, Magyar-Mannheimer Gusztáv, Sidló Ferenc

keresték. Kollektív kiállításain bámulatos sokoldaluságát ösmerték és csudálták meg. Ma — hetven éves korában — az a legmeglepőbb, minő fiatalos könnyedséggel dolgozik, mintha csak minden nap újra kezdené a harcot a színért, művészi álmai kialakításáért. Ez a kiállítása összefoglaló jellegű. Itt a múltjának emlékei mellett művészete mai kiérlelődöttsége mutatkozik teljességében. Bárhogy változtatta is technikáját, - a miniatürszerü részletezéstől a széles, szinte vadul száguldó ecsetkezelésig, — egyazon veres fonál húzódik végig egész élete alkotásán. Élete örökös mozgalmasságának kivetítése ez művészete változatosságában. Derű és szenvedés, titkos bánat és néma öröm, — csupa változatos érzés —ott lappanganak titokzatos színeiben, finom formáiban és tónusainak misztikumában. Képzeletét élményei ihlették. A magábamenekülés és a felhők közötti száguldás, az elfojtott panasz és az olasz tenger vagy a magyar Balaton vize, mind érzéseinek tükörképei. Van egy kedvenc motívuma : Faenza kőkerítése, melyen virágok hajlanak át, — hogy kacag és zenél azokon a képeken a sok szin, pedig hányszor festette meg s mind más és más. Megüt egy billentyűt és melódiák szállnak a magasba. Szállnak, szállnak, örökös árnyalatváltozatokban, mindig mást hall ki, mindig másnak érzi. Az élet telerakta keserűséggel, a művészet egyre ujjá szülte és az uj és uj futamok, az édes bel canto, mely lelkében dalol, fiatalos hévvel, megnemesiti képzeletvilágát, melybe az élet árnyai elől menekül. Itt kitárja előttünk titkos világát, rajzain át finom tanulmányokat, melyekből kivirulnak, a megmunkálás kéjes fáradtsága közepett, az ujabb alkotások, a palettája magával ragadja, a szinek ujabb melódiákat 9