Az Ernst-Múzeum kiállításai 1928-1929

102. Csoportkiállítás: Abonyi Tivadar, Burghardt Rezső, Istokovics Kálmán, Simkovics Jenő, Szüle Péter, Vass Elemér, Petri Lajos

test formáit is szinelemekből alakítja, a férfi-arc plasztikáját is szines árnyékok gazdagságával hozza ki, mert telivér festőtehetsége színfoltokból épiti fel formáit. Mind a négy festő látjuk — nem vonalra absztrahálják a természetet, hanem a közvetlen látás szin, fény és tónus elemeiből alakítják vízióikat. Látományaik és festői készségük különböző volta mellett rokonok a konkrét természetlátásban és egyek a természet vizionarius felfokozásában. A két grafikus egytestvér. Simkovics Jenő rézkarcai az intim előadás finomságaival adnak gyöngéd és puha plasztikai hatásokat. Istokovics Kálmán elbeszélő kedvének gazdagságával és pompájával bontakozik ki előttünk. De mindketten tónusfátyol alá rejtik látományaikat, festői látásuk a szin és fény ellentéteiből alakul ki, nem a tiszta vonal, hanem a színfoltok meseszerű lágyságának változatai jellemzik grafikai stílusukat. Még a szobrász, Petri Lajos is nem az az absztrakt formalátó, aki a festői hatásoktól elvonatkozik. Van egy kutkompoziciója, melynek gyöngéd hajlása a testek organikus formaalakitásából önkényt bontakozik ki s oly eredeti és uj vonalmenetet alkot, mely a szemet lágy omlásával uj szépséggel örvendezteti meg, s mégis festői a hatása, mert a fény- és árnyhatásokból bontakozik ki. Aktjai és arcképei is — minden kifejező plasztikus erejük mellett — a formák festői felfogását éreztetik. így csoportosulnak művészeink a legkülönbözőbb formafelfogásuk mellett egységes egésszé: a festőiségben, mely természetfelfogásuknak alapvető tulajdonsága, ami különben a magyar művészet legfőbb jegye is egyszersmind. Dr. Lázár Béla. 5