Az Ernst-Múzeum kiállításai 1926-1927

Lipótujvári Strobl Alajos hagyatéki kiállítása (1856-1926)

Stróbl Alajos e szépségideálhoz csak nehéz utakon átvergődve jutott el. A kor, melyben élt, a művészi környezet, melybe került, ott is, ahol elindult, ott is, ahová eljutott, művészi virágzása idején főleg, csupa ellentétek közt ingadozott. A bécsi akadémián, Zumbuschnál s a budapesti rajziskola tanári székében Benczúr mellett, Székely és Lotz oldalán a romantika szellemét klasszikus formákkal küzdve találja. A kor francia mesterei: Carpeaux, Dalon, Frémiet stb. a hangos pathoszt lázasan mintázott formaellentétekkel, a síkok nyugalmának feltépésével fejezték ki. Festői hatások keresése ütközik itt össze a klasszikus hagyományokkal. Itt, Stróbl műhelyében, világosan látjuk a mestert lázas viaskodásában, amint műveiben a kor szellemét szólaltatja meg és alkotásaiban a maga lüktető érzéseit és lázas képzeletét fejezi ki. A magaviaskodásnak jellegzetes emlékei előtt állunk. Egyszer a reneszánsz mestereinek nyugalmához menekül, máskor romantikus kortársainak lázongásai vezetik. De mindég tiszta művészet az, amit csinál. Ez a küzdelem magyarázza meg egyéni különcködéseit, melyeket az életbe vitt át, hogy művészete minél tisztábban alakulhasson ki. Szavai harsogva, töredezve, félmondatokba törve, meg-megszakadva hangzottak, tanítványai érezték, hogy itt egy nagy lélek lázas viaskodásai előtt állanak, de nem szavakkal tanított, hanem alkotásaival, melyekből, aki megértette őket, a kor lelkét olvashatta ki belőlük. Innét Stróbl művészetének ez a sajátos több. rétüsége. Képzelete csapongott és keze utána rohant