Az Ernst-Múzeum kiállításai 1926-1927

81. A Szinyei Merse Pál Társaság művésztagjainak második kiállítása

Három esztendei szünet után, ime újra. felvonul egy nagy együttesben a Szinyei Merse Pál Társaság művészgárdája, hogy a mai művészi irányok sokszólamú szimfóniáját demonstrálja a közönség előtt. Amit ez a kiállítás igazolni akar, az az, hogy tagjainak lelkében a legnagyobb művészi ideálok kultusza ég s hogy a maguk tiszta művészeti meggyőződését mindenik őszintén, hittel, tehát etikai alapon fejleszti tovább. Szoros kapcsolatban a magyar természettel, a maguk érzését, látománnyá alakult álomképeit látjuk alkotásaikban, melyek mindmegannyi gazdag vizió, a mai magyar élet, a magyar föld tükörképei. Nem száraz ténykonstatálások. A művészek érzésein át képzeletükben fogant átszellemesitések. E közös alap mellett mily tág tere nyilik azontmn az egyéni alakításnak! ihlesse meg őket a magyar táj, a tájfelfogás egyéni alakulatainak egész sorát tárják elénk, a drámai erőtől a lírai ellágyulásig, az érzés kiformálásának mennyi változata áll előttünk. Még ugyanazon művész oeuvre-jén belül is. Ahogy a hangulata változik, alakul hozzá a forma. Mily gyöngéd, álomszerű, puha szinekben látta Csók a fák alatt pihenő sokacleánvokat, a szabadban mulatozó vidám társaságot, mily finom tónusfátyolt borított pihenő parasztleánykájára, virágcsendéletére! De már Perlmutter bátor, józan, erőteljes ecsetkezeléssel interpretálja nemcsak csendéleteit, hanem korzón, műteremben, tükör előtt ülő, vagy kukoricanyalábokat hazahordó alakjait. Az elhagyott malom romantikája, a néma tájban delelő 3