Az Ernst-Múzeum kiállításai 1926-1927

93. Csoportkiállítás: Frank Frigyes, Orsós Ferenc, Scheiber Hugó, Tihanyi J. Lajos, Vass Elemér, Esseő Erzsébet

pusztaság és a tó vize, az erdő nedves alja és a homok fövénye, a felhők szeszélyes alakzatai, a fü puha selyme egyrészt, a messzi távolban, szibériai fogolytáborban átélt lázálmok másrészt, megfigyelés és vizió, valóság és elképzelés ihletik képzeletét. Érzéseiben füröszti meg megfigyeléseit és megfigyelésekkel gazdagítja öntudatalatti érzéseit. Ez az összetett és gazdag művészet egy olyan művész lelkivilágát tárja elénk, kinek a művészet titkos szerelme, melyet ellopott órák, életfeladatától menekülés közben alakitott ki. íme Orsós Ferenc, a debreceni orvosi fakultás tanára, a kórbonctan messzi földön hires tudósa, valójában vérbeli művész, aki hosszú évek rejtegetett eredményeit mutatja most be s akit, ime, egyszerre a magyar táj poétájának ismerünk meg. Gyöngéd szinálmok költői átálmodója ő, ura mesterségének, kezében tartja az érzései kifejezésének minden eszközét. A magyar művészet egy uj mesterrel gazdagodott. A negyedik teremben Frank Frigyes párisi tanulmányutjának eredményeivel találkozunk. Régi kifejezési eszközeit tovafejlesztve, most uj festői hatásokkal gazdagította palettáját. Széles formalátás, a feketék felszinesitése, a formák leegyszerűsítése jellemzi. A nagyvárosi élet változatossága ragadta meg érdeklődését; a tiszta színfoltokból felépített utcarészletek, a nagyváros figurái, mint eleven és mozgalmas életteljesség, gyújtották fel képzeletét. Egy uj grafikust is bemutatunk: Tihanyi J. Lajost, aki színes vizfestményeiben igazi szinességet és tollrajzaiban biztos plasztikai érzéket árul el. A formák erejét hangsúlyozza, a részleteket nagy egységekre vezeti vissza. Scheiber Hugó a maga ornamentális fantáziájával nálunk egyedül álló jelensége az életet vonaljátékká