Az Ernst-Múzeum kiállításai 1926-1927

87. Csoportkiállítás: Hatvany Ferenc báró, Iványi-Grünwald Béla, Mattyasovszky-Zsolnay László, Márk Lajos, Simkovics Jenő, Kisfaludi-Stróbl Zsigmond

Hatvani/ Ferenc báró is" szinhatásokból építi fel formáit. Pasztell az eszköze, de nem a porózus anyag, lágyan ötvényezett finomságait keresi, hanem a színárnyalatok minél ritkább és minél gazdagabb változatait. Mintázó ereje készségével gyúrja ki a formákat, melyeket ragyogó színhatások ölelnek körül. A formák tisztaságának megőrzésével a színek elragadó frisseségét egyesíti. Maityasovszky-ZsoInay László is szinte csak sziliekkel, azok árnyalataival, odalehelt, egymásból fejlesztett, egymásba olvadó szín jelzésekkel éri be. A kolorista érzékenységével figyeli meg az árnyalatok ékkőszerü zománcát, melyek csillogását és puhaságát meg nem szűnik egyre jobban megtörni. Márk Lajos is az irizáló színek, az odaleheli szinfiuomságok, a lágyan zsongó szinmelódiák költője. Nemcsak nagy dekoratív panneaujában, de legkisebb zsánerképében is meglQsi az anyag, — a selyem, a virág, a szőnyeg — ezüstben ragyogó fényét, melynek gyöngéd tónusát, mint valami leheletfinomságn patyolatfátyolt, ráborítja alakjaira, hogy az alól halk melódiák törjenek elő. Ez a szinkultnsz, mely közös nevezője művészeinknek, a legegyénibb változatokban szólal meg előttünk. E szinkultuszban jelentkezik művészi egyéniségük és ad karaktert alkotásaiknak. A fiatal grafikus: Siinkorics Jenő, ki hozzájuk csatlakozik, a grafika eszközeivel tudja szinsóvárgását kifejezni. A fekete és fehér ellentétje közt éli ki magát kolorista tehetsége. A formák biztonsága mellett: ez a bársonyos lágyság egyik értékes tulajdonsága. A szobrász Kisfaludi-Stróbl Zsigmond hasonlóké]) festői látású formaalakitó. A fátyol, mely Csók István képmásán végigomlik a lágy formákon, melv legtöbb képmásának életet kölcsönöz, mely női aktjá4