Az Ernst-Múzeum kiállításai 1926-1927

85. Csoportkiállítás: Boldizsár István, Fáy Dezső, Holló László, Nemes József, Tordai Schilling Oszkár, S. Schossberger Klára bárónő

után szüremlett le lelkében ez a cél, s ekkor tá- j inadt olyan magány körülötte, amelyben nem | talált egyetlenegy szilárd pontot sem, amelyen ] megvethette volna lábát. De ekkor észreveszik, felhozzák Pestre, s dr. Lázár Béla Ernst Lajossal megrendezik kiállítását. Gyűjteményéből kiderül, hogy olt tart, ahonnan kicsi gyermekkorában elindult, a mozgás megrögzitésénél, szín- és formakeresés nélkül, az anyag teljes ismeretével egyszerű meglátás után, egyszerű kifejezéssel. Mozgás, csoportok, de mindebből csak a főforma s mindennek csak az uralkodó, jellegzetes szine. Ami nincs rajt a képeken, amit ő nem vitt vászonra, az is ott van a szinek mögött, amelyek körülölelik a formát, a szinek körül, amelyeknek felületmérete nem hagy kétséget az iránt, hogy a festő szemével a néző is éppen ugy látja, hogy mi az, ami a felrakott színekből magától értetődik. Ez már a kiforrás lelje, ehhez most már csak a lehiggadás járulhat, s egy nagy, izmos tehetség kibontakozásában gyönyörködhetünk. — Nekem — mondja Holló László — még minden csak téma. Én mindent már a születése pillanatában a vásznon látok, csak idő és munkalehetőség kérdése, hogy mindezt be is fejezzem. Ha műtermem volna ... íme, mi készen látjuk, ami az ő lelkében csak téma elképzelés, ő még futni akar ... hiszen ki tudja, hol a határ, hol van a cél, amely felé a festő lelke vlfgtat. (b. m.) "ETít-i Ki^ftt-Holló László: Bacchanália.