Az Ernst-Múzeum kiállításai 1924-1925

70. 29. csoportkiállítás: Farkas István, Gimes Lajos, Schilling Oszkár

az életáradat megfigyelésénél is nem az egyszerű, hanem szinte a groteszkre hajló különös formák ihletik. Képzelete az élet jellegzetes sajátosságait, mindenben a lélek titkos mélységeit, a mindennapi lét titokzatos megnyilatkozásait, a mélységben lejátszódó, a lélek aljáig lenyúló szinte démonikus erejű és torzformákban vonagló alakzatait kutatja. Egy hármas arckép nála infernális mélységeket szuggerál. Egy vidám mulatozó jelenet távol keleti mesevilág ezeregyéjszakai káprázatait sejtteti a hallgató nő foszforeszkáló tekintetében. Női arcképtanulmányai jellegzetességre törekszenek, akár a deformált formák vállalásával is. Itt egy buján piros ajkkal vegetatív vágyakat éreztet. Amott egy kifejezésteljes állati lustaságba merült női test expressiv kifejezésére tör. A lélek alján lappangó érzések fonják körül alakjait. Ez a fiatal művész vakmerő elszántsággal keresi a titokzatost, melyet a mindennapi • életből kiérez. Művészete mai stádiumában viaskodás forrongó élményeinek formába öntésével. E harcból művészete megtisztulva, lehiggadva fog kialakulni. Olyan anyagból vágták, melynek épp erre a forrongó, bizarr tűzre van szüksége, hogy megnemesedjék. Dr. Lázár Béla. 4