Az Ernst-Múzeum kiállításai 1924-1925

78. 33. csoportkiállítás: Ferenczy Károly, Glatz Oszkár, Orbán Dezső, Végh Gusztáv

Ferenczy Károly újra megjelenik közöttünk! Majdnem tíz esztendeje annak, hogy utoljára állított ki nálunk, néhány hónappal később már végleg itthagyott; ez idő alatt — főleg nagyszabású emlékkiállítása óta — egyre nőtt, nőtt, s ma már nagy mestereink sorába helyezte el őt a művészi közvélemény. Amit most bemutatunk, a művész legközvetlenebb megnyilatkozásai. Szinte a naplójegyzetek őszinteségével hatnak ezek a rajzok és tanulmányok, látjuk fejlődése, kísérletezése, önmagával folytatott viaskodásai közepett, látjuk, mint érlel meg egy-egy szép mozdulatot, mint alakítja kompozíciói foltelosztását, látjuk, amint egy-egy festői ötlete felbukkan, amint viziói támadnak, amint megrögzíti a felbukkanó látományt, amint annak egy-egy részletét külön is megstudirozza; a legintimebb műhelytitkokat ösmerjük itt meg. Fejlődése minden korából kerültek elő ilyen naplójegyzetek, melyeket műterme zugaiból szednek össze kegyeletes kezek. A művész fejlődésének e beszédes dokumentumai minden műértőnket közelről érdekelhetik. Ferenczy kenyerespajtása, nagybányai első társa, ideáljainak és küzdelmeinek osztályosa, Glatz Oszkár mutatkozik be most új fejlődése magaslatán. Az arcképrajzoló, aki a karakter tömör kifejezésére törekedett,, festői látáshoz jutott el. A magyar népélet legegyszerűbb mozzanatai érdeklik, de főleg azok, amelyekben a színt juttathatja szóhoz. Mennyit viaskodott Glatz míg meghódíthatta a színeket! Formaismerete kezdettől fogva erős. De még tájaiban is a forma alá fogott színek uralkodtak. Mostanság végre célhoz ért. Nem hogy a színeknek feláldozta volna a formát, nem, Glatz alapjában 3