Az Ernst-Múzeum kiállításai 1924-1925

76. Munkácsy Mihály, Paál László

PAÁLLÁSZLÓ (1846—1879). íme az új mestermü-sorozat,az újabban felszínre került remekművek egész sorával, melyek hivatva vannak új fényt vetni oly korán elhalt nagy mesterünk bámulatos eredményeire. Azóta, hogy a Szépművészeti Múzeum új átrendezése hatásosan kiemelte Paál László művészi egyéniségét, a mester oeuvre-je erősen kibővült s nagyszerű meglepetésekkel örvendeztetett meg. Kiderült, hogy minden korában, eddig ismert alkotásai mellett, más-más problémák is foglalkoztatták és ragyogó szelleme, gazdag érzékenysége, mélységes természetimádata a szín és fény viaskodásának oly mozzanataihoz vezették el, melyeket utódainak évek, sőt évtizedek múlva sikerült csak újra fölfedezni. Művei ismeretlen helyeken, magángyűjteményekben, szétszórva, a világ más-más tájékán lappangtak. Hogy most felbukkannak, álmélkodva látjuk, micsoda szeme volt! Mikor Bécsből Munkácsy hívására Düsseldorfba kerül, az első nyarat Hollandiában, Beilenben tölti, már ott a széles foltban látással kísérletez. Düsseldorfban ez a széles látás drámai erővé mélyül, mint azt az esti homályba borult erdő belsejében lejátszódó természetjelenség ábrázolásánál látjuk, mikor a lebukó nap aranysárga hullámai áttörnek a sötét fatörzsek között és félhomályt sugároznak az előtérre. Első párizsi idejében a szürkés napfény tompa tónusait is kezdi kutatni, hajnalpárás tájakat, nedves naplementéket és — nagy meglepetésünkre — a napfényt magát, amint kisüt az erdőszélén álló házikón, amint bearanyozza az őszre forduló erdő hulladozó falevelekkel teli útjait, amint déli verőfényben ragyog az erdőszéle, csupa probléma, melyekbe jóval később, csak a kilencvenes évek generációja hatolt be, de 12