Az Ernst-Múzeum kiállításai 1924-1925

75. Csók István, Magyar-Mannheimer Gusztáv, Zádor István, Szentgyörgyi István

most a maga nyelvén beszélhetett, a maga érzéseit formálhatta, maga teremthette meg a maga világát. A háború alatt és a háború után Csók István egy álomvilágban élt. Egyre-másra festette meg színálmait, a Züzü-ciklust, a balatoni képeket, a bibliai meséket, arcképeket és városrészeket, de mindég és mindenkép önmagát. Lírikus láz áradt műveiből. Atálmodta régi témáit az új vízióba. A Báthory Erzsébet új vázlata gyöngyházszerű csillámban ékeskedik: csupa muzsika, új szinakkordok, ragyogó ékkövekből egymásba ötvénvezve. Uj Thámárjának kékes háttere is sajog, mint az arany. A dolgozóasztalánál ülő Züzün remegnek a színformák és finom ezüst tónushullám borul rája. A lugasban ülő Züzü valóságos színcsoda. A legnagyobb mesteralkotásokkal vetekedő színáramlás. Ez az ő végleges stílusa. Ezt csak gazdagította azután, minden munkáján kiépítette, ezernyi árnyalattal tökélesbítette. Milyen légiessé nemesit, költészetté súlytalanít mindent! Most alámeríti a formákat a pehelykönnyed színcsillogós hullámaiba, a kettős arckép tájképi hátterét épúgy, mint a nő tarkadíszű ruháját és a férfi egyszerű öltözékét, itt az anyag alig éreztetve, a lélek annál jobban felfokozva, Nem az égő, ragyogó, déli napfény az ő eleme, hanem a párás, tónusos, ezüstszürke levegőég, mely végigomlik a Népszínház-utcán, az akarattyai parton,a Balaton nyugodt tükörén,most zöldes színeket csal a hullámok közé, majd kékeslila árnyékokat, melyek a parton heverésző nő plasztikáját szolgálják. Nagv kerti csendéletén szín az anyag minden eleme, kis pihenő gyöngyház-aktjának hullámzó színremegés az éltetője, emlékeztet a rokokó-piktúra színes árnyékokkal gazdagon telehintett akkordjaira, de nála a szin erőteljesebb zengésű, teltebb, mélyebb, férfiasabb, hogy úgy mondjam — kálomistább. Nyelve egységes, egyéni, az övé, akkor is, ha szinte miniatűrszerű finomságokat lehel vásznára, akkor 16