Az Ernst-Múzeum kiállításai 1924-1925

75. Csók István, Magyar-Mannheimer Gusztáv, Zádor István, Szentgyörgyi István

MAGYAR-MANNHEIMER GUSZTÁV. Ez a kiállítása a mester hatvanhatodik születésnapjára esik. És ő, ki festőállványa mellett töltött el egy szép és alkotásokban oly dús életet, megitjuhodott a munkában, megnemesült a szinálmaitól és művészetét elmélyítette a szépség rajongó imádatában. Magyar-Mannheimer művészete is a szín szenvedélyes kultusza. l)e nála a líra sokrétű. A gyöngéd megindultságtól, a mélytűzű befelénézésen át, a színek tombolásáig érzéseit színekbe foglalja. Evek teltek, és a művész kifejlesztette a maga stílusát, melynek ha meg is volt a maga egyéni színe, de kezdett egyhangúvá válni. A nagy haragos, szeszélyes felhők, melyek a föld fölött domboruló égen úszkáltak, cikázlak, tomboltak, odakent festékből szabadon alakulva, tájkép-stíljének uralkodó elemeivé váltak. A palettája eluralkodott rajta. Egy új élmény, szemének friss megtisztulása, egy kis közvetlenebb kapcsolat a természettel... és itt van előttünk az ifjú Mannheimer, a hatvanhat éves, ereje teljében levő festő, aki ura a színeinek... s egyszerre kivirult körülötte minden... Csak meg kell nézni régi mesterművét, a Maharádsa lányát, csodálatos zöldjeivel és ragyogó ékkő csillogásával. Mellette legújabb alkotásai még hatalmasabb erővel csillognak. Mint remegnek töménykék egein a változatos formájú felhők, mint borul pompába kerti útjain a kerítésre kúszó növények színáradata, csupa izzószínű zöld, kék, bíbor lakkokból felénk szikrázó színharmónia, mely üdíti 8