Az Ernst-Múzeum kiállításai 1924-1925

75. Csók István, Magyar-Mannheimer Gusztáv, Zádor István, Szentgyörgyi István

Ez a harmónia főleg arcképeiben válik láthatóvá. Mint arcképrajzoló, a háború óta, legelső helyre került. Neki köszönhetjük nem egy hazai és külföldi jelesünket kiváló jellegzetességgel megörökitő arcképrajzát, — de Zádor most festő lett, s néhány arcképével megkapó epikussá magasodott. Festő lett, mert festő volt. Rajzaiban is a színértékekből indult ki, csak lefokozta azokat a fekete és fehér ellentéleire, de nem éles egymásmellé állítással, hanem lágy és omlós egymásba olvadással dolgozott ott is. Ezért kerítette hatalmába a színt is azonnal, mihelyt a fekete és fehér helyett a színek nyelvén kezdett el — mesélni. Mert Zádor epikus. Lélekbelátó, karaktert kikereső szeme a jellemző vonások gazdag hálózatából kikeresi a vezető elemeket, most színnel, mint azelőtt a rajzónnal, — ennyi az egész különbség. Keszler József arcképe a nagy causeur életrajza. Szinte halljuk, amikor drámai elevenséggel mond el egy történetet, a csattanó előtti pillanat izgalmában, annak minden finom árnyalatával. A formák gazdag részletezésének a szín egysége ad kapcsolatot, ad érzésbeli harmóniát, ad drámai elevenséget. Szemünk formáról-formára siklik, minden pozitív és mégis mindenek fölött valami sejtelmesség ül, a szín rejtelme, a tónus hatalma, mely ennek a gazdag arcnak, a beszédes szemeknek, a gúnyos ajknak halhatatlan életet biztosít. F'eleky Géza halk mozdulata egyénisége varázsát tükrözi. Homlokán játszik a fény, ajkán elsuhan egy finom mosoly, ső beszél, csöndes szavakat, melyek vágnak, a lényegbe találnak, a biztos céllövő erejével. Lengyel Menyhért a magaérzésében felsőbbséges ember nyugalmával szemléli a világot, megfigyel, lát és hall, mindenről tud, mi körülötte történik, mi sem izgatja, mi sem keseríti, a stoikus bölcs biztonságával szedi magába életösmereteit. Mindig egy egész ember, akit Zádor elénk állít. Ez a hideg felsőbbség, mellyel modelljei 4