Az Ernst-Múzeum kiállításai 1924-1925

74. Rudnay Gyula, Pásztor János

Rudnaynak ezek a kisebb kompozxiói egy új típust képviselnek. A nagy szemmel látott egyes alakok, aminő a fűben heverésző Csauargó, vagy a gondokkal terhes Öreg magyar, helyet engedtek a leheletfinomságú tonalitásba foglalt apró gyöngyszemeknek, melyekben nem az éles színellentétek, nem a széles formalátás, hanem a gyöngéd átmenetek, a finom cizelirozás, a szeretettel gondozott fioritura uralkodik. Az ő nagy művészi ská'ája azonban ezzel sincs kimentve. Egyszer meglep a dekoratív hatások tónusfátyolába ágyazott kompozícióival, máskor a meg nem tört színek tüzes egymás mellé állításával elért festői hatások felfokozásával. Nem áll meg egyetlen eredménye mellett sem. Folyton újabb és újabb feladatok elé állítja magát, egyedül a maga egyre változó hangulatainak inspirációjára hallgatva. Ez a nagy változatosság jellemző tehetségének sokrétűségére. 3. Mindent felülmúl azonban tájképeinek meglepő változatossága. Nemcsak tájképkivágásainak újszerűségével, de előadásának gazdagságával is uralkodik a természetből kiolvasott víziók fölött. Most drámai, mint Rousseau, majd lírikusán lágy, mint Corot. Itt Munkácsy ereje, amott Paál viharos képzelete kísért, de csak témában, soha formában, mert formája, nyelve és érzése egészen a lelkéből fogant. Ami új tájképsorozatát is jellemzi, az hangulata alapjában való fordulatából következik. A nagy magára elhagyottság panaszos sirámai elhangzottak. Most kedélyén lágyan ömlő lírai ellágyulás vett erőt. Innét színeinek üde megtüzesedése, innét pázsitjának nemes zöldje, falombjainak gyöngéd egybeomlása, tónusainak leheletlágysága, könnyedsége. Még a zivatar előtti mély hangulatok is vesztettek döbbenetes erejükből, éreztetik a múló vihart, az atmoszféra közeli változását ; a lombjavesztett kopár fák sem panaszolnak. a sötét kavargó felhők közt is kibújik a fehér felhő ; 5