Az Ernst-Múzeum kiállításai 1924-1925

74. Rudnay Gyula, Pásztor János

RUDNAY GYULA ÚJ STÍLUSA. Mikor három évvel ezelőtt (1921. decemberében) ötvenedik kiállításunk ünnepélye alkalmából bemutathattuk a mesterré kiteljesedett Rudnay művészetét, épp holland babér övezte homlokát. Azóta Bécs és Velence hódolt meg előtte. Mindenütt egy a hatása : a magyar művészi múltból kisarjadt törzsökös egyéniség ereje az, mely megragadja alkotásai szemlélőit, most drámai hevével gyújt, majd érzései bájával andalít, megfog és megindít, megráz és megnyugtat, mert hajTgjának gazdag a skáláj

a s mindeniken egyformán mesterien játszik. 1. Minden igaz művészetnek érzés az alapja. Az élet sujt vagy emel, a művészben minden sorsfordulat visszhangra lel. Minél gazdagabb a művész érzelmi tőkéje, minél jobban eluralkodnak rajta érzelmei, minél kifogyhatatlanabb az érzelmi forrása, minél rejtettebb, öntudat alattibb régiókba szállhat alá, annál gazdagabban virulhat ki képzelete, melyet ez az érzelmi alap táplál, izgat és tart elevenségben. Rudnay művészetének régebbi formái fiatalkorának mélységes szenvedéseiben, ellentétek közt hánykódó lelkében gyökereztek, de ő ez érzéseknek mihamar urává lett, megtalálva azok számára a legnemesebb művészi formát. Innét régebbi vízióinak drámai ereje, amely a nagy szín-ellentétek hevületében, komorságában és tömör szűkszavúságában nyilatkozott meg. Egy gazdag vizionárius álomvilágot teremtett ekkor érzelmei átírásából, most egyes alakokat, döbbenetes erejüket, majd mozgalmas csoportozatokat a lelki élet kifejezésében gazdagon. Táplálta ezt háborús 3 2