Az Ernst-Múzeum kiállításai 1924-1925

72. Herman Lipót

„A jövő művésze az optikai benyomások szuverén ura lesz, képzeletével zsarnoka, kifejező erejével szabad formálója." Ezt irtuk tizenkét évvel ezelőtt Hermán Lipót kiállításának elöljáró beszédében, s azóta — egy világháború, s forradalmak világokat felforgató borzalmai után — a jövő prognozisa ma is csak az maradt; próbálkozhatnak mindenféle irányok, s kereshetik a kivezető utat a mai állapotból a legelvontabb okoskodások segélyévei; kubizmus, futurizmus, expresszionizmus lidércfényét kergethetik az ifjú keresők; mind zsákutcába kerül; a jövő művésze csak az lesz, aki, mini Hermán Lipót, belelát a lelkébe, s teljes felkészültséggel rendet tud teremteni optikai benyomásaiban, képzelete szabad szárnyalásával föléje tud kerekedni, hogy kikifejező erejével szabadon formálhassa. 1. Hermán Lipót kiállítása az öntudatos magafejlesztés, a biztos célkitűzés nyílegyenes megközelítésének tiszta és világos példája. Ahonnét elindult, az iskola, nem adott neki sem egyebet, csak a mesterségbeli tudás elemeit, ahová eljutott, az élet és a nagy művészet, mind biztosabban elvezették önmagához. Ha a művész ide érkezik, akkor helyben van, akkor megindulhat a maga utján és kifejezheti a maga látományait. A kor, melybe beleszületett, a jelen század első évtizede, a nagy impresszionista mesterek visszfényében merült el, a művészi gyakorlat itthon is, külföldön is az optikai benyomások közvetlen visszaadásának, a fénybe merített szinek mind finomabb árnyalatainak kutatásában merült ki, de ennek reakciója, ha lassan, 3