Az Ernst-Múzeum kiállításai 1921-1923

61. 26. csoportkiállítás: Bató József, Korb Böske, Vass Elemér, Gádor István

Tavalyi emlékezetes sikere után, újból egy sorozat festménnyel lép elénk Vass Elemér, tengerparti és balatonmenti tartózkodásának impresszióival. Amit tavaly megkezdett, a természet tónusos interpretálását, azt most diadalmasan tovafejleszti. A finom, halkhangu, szordinóval muzsikáló művész ő, akinek lelkében a szinek melancholiája kél visszhangra s érzéseit kevés, de gazdagon árnyalt szinakkordokba foglalja. Amit Mallfímé l'art poétique-ja követel: rien, que la nuance . . . azt Vass Elemér mind mesteribben gyakorolja. Uj kiállítóink egyike Bató József, a berlini művészéletben már jelentős szerepkört vivott ki magának. Két teremben, két oldaláról is bemutatkozik. Mint aquarellista a természet színben való interpretálására törekszik, festményeiben a szín puritán lefokozására. Az angol-amerikai kulturában rendkívüli a jelentősége a vizfestésnek, ott Girtin, főleg Turner óta a vizfestés hatalmas tradícióvá fejlődött. Nálunk csak ujabban fordul feléje az érdeklődés. Pedig a modern művészet szinpompájának előkészítésében nagy történeti szerepe volt az angol vizfestésnek és kolorisztikus szépségei külön megértést, odaadó elmerülést érdemelnek. Bató vizfestményeinek az ecsetkezelés könnyedsége, a színek belső tüzének ereje, a természet képpé átírása jeles tulajdonságaik. Meglepő, mennyire ellentétes ezzel festményeinek uralkodó tendenciája, mely őt a fal sikszerüségének hangsúlyozása által a formák leegyszerűsítésére, a színek lefokozására, szinte primitív formakeresésre vezeti. Másik uj kiállítónk méltán csatlakozik a festőnők azon diadalmas sikerekben gazdag kis csoportjához, kik közül néhányat éppen tavalyi évadunkban mutattunk be első izben a magyar közö^jgack. Korb Böske 3