Az Ernst-Múzeum kiállításai 1921-1923

60. 25. csoportkiállítás: Deli Antal, Gaál Ferenc, Parobek Alajos, Pándy Lajos, Moiret Ödön

Csoportkiállitásunk első termében egy fiatal művészt mutatunk be, ki valahányszor egy-egy művével megjelent a nyilvánosság előtt, érdeklődő figyelmet keltett, elsősorban festői látása tisztaságával. Gaál Ferenc telivér festőtehetség, aki a világot szines foltokban látja, a színfoltok gazdag változatosságában, árnyalatokat és átmeneteket, leheletfinom futamokban. Az ő művészi egyénisége —- a maga ragyogó közvetlenségével — a szemünkön át ejt meg. Mert Gaál éppen szemkulturája gazdagságával ragad el; színeinek könnyedségével, fényjátékának játsziságával, melybe feloldja a formákat. Nem a plasztikus formák konkrétumait, hanem a színben felitatott, a fénybe belemeritett optikai benyomások közvetetlenségét ragadja meg, — a pillanatok szingyönyörüségeit, az átmenetek hajszálfinomságait, a gyöngéd tónusok leheletkönnyedségeit. A pásztorjátékok énekese ő, a debreceni Csokonay tejtestvére. Bemutatunk mellette fiatal művészeket. Ők hárman egy fiatal magyar főúrnak, gróf Batthyány Gyulának — - ki maga is jeles festő, ó, jól ismerik őt intézetünk látogatói, tehát a főváros egész műértő közönsége! nobilis elhatározásából Bicskén művelhették magukat, a természet ölén, közvetlen kapcsolatban minden szépség forrásával. Dely, Páncly és Parcbek elhozták most ide ujabb alkotásaik szép sorozatát, egy egységes világnézeten épült természet-interpretálást, melynek főjellemző vonása — az egyszerűség. Belemerültek ők a klasszikus múltba és a bicskei táj szépségeibe. Keresik a plasztikus formát, a maguk egyszerű érzésének minél egyszerűbb kifejezését, az erőt és az egészséges világszemléletet. Letelepedtek a bicskei halmok közé, mint 3