Az Ernst-Múzeum kiállításai 1921-1923

60. 25. csoportkiállítás: Deli Antal, Gaál Ferenc, Parobek Alajos, Pándy Lajos, Moiret Ödön

Csoportkiállitásunk első termében egy fiatal művészt mutatunk be, ki valahányszor egy-egy művével meg­jelent a nyilvánosság előtt, érdeklődő figyelmet keltett, elsősorban festői látása tisztaságával. Gaál Ferenc teli­vér festőtehetség, aki a világot szines foltokban látja, a színfoltok gazdag változatosságában, árnyalatokat és átmeneteket, leheletfinom futamokban. Az ő művészi egyénisége —- a maga ragyogó közvetlenségével — a szemünkön át ejt meg. Mert Gaál éppen szemkultu­rája gazdagságával ragad el; színeinek könnyedségével, fényjátékának játsziságával, melybe feloldja a formá­kat. Nem a plasztikus formák konkrétumait, hanem a színben felitatott, a fénybe belemeritett optikai be­nyomások közvetetlenségét ragadja meg, — a pillanatok szingyönyörüségeit, az átmenetek hajszálfinomságait, a gyöngéd tónusok leheletkönnyedségeit. A pásztor­játékok énekese ő, a debreceni Csokonay tejtestvére. Bemutatunk mellette fiatal művészeket. Ők hár­man egy fiatal magyar főúrnak, gróf Batthyány Gyulá­nak — - ki maga is jeles festő, ó, jól ismerik őt intézetünk látogatói, tehát a főváros egész műértő közönsége! nobilis elhatározásából Bicskén művelhették magukat, a természet ölén, közvetlen kapcsolatban minden szép­ség forrásával. Dely, Páncly és Parcbek elhozták most ide ujabb alkotásaik szép sorozatát, egy egységes világ­nézeten épült természet-interpretálást, melynek főjel­lemző vonása — az egyszerűség. Belemerültek ők a klasszikus múltba és a bicskei táj szépségeibe. Keresik a plasztikus formát, a maguk egyszerű érzésének minél egyszerűbb kifejezését, az erőt és az egészséges világ­szemléletet. Letelepedtek a bicskei halmok közé, mint 3

Next

/
Thumbnails
Contents