Az Ernst-Múzeum kiállításai 1921-1923

59. 24. csoportkiállítás: Magyar rézkarcolók egyesülete, Feszty Masa, Frank Frigyes, Szirt Oszkár, Berán Lajos

Ritkán van alkalma a közönségnek a művészi képzeletet a maga élesen ellentétes munkája közben oly tiszta típusokban megfigyelni, mint jelen kiállításunkon, főleg a két festő munkái előtt. Az egyik, Frank Frigyes, ott emelkedik hirtelen való lendülettel a művészi alkotások tiszta magaslataiba, ahol mint felesége arcképénél — izgalmas érdeklődés felverte képzetében a belső viziót, mely a jelenségen nyugodott, de amelyet meglátni, megfogni a művészi ihlet munkája. Képzelete a jelenségektől elvonatkozni nem tud, formájához közvetlen optikai benyomásokból jut, mint tájképeinél is, de amikor érzéseivel átitatja őket, szinei árnyalatokban mind gazdagabban, uj szint öltve, sajátos zamatot nyerve bontakoznak ki. A kolorista, ki finom harmóniákat emel ki a természetből, megerősödve, teljes erejében áll most előttünk. A másik, Feszty Masa, az ellentéte: a természet neki csak kiindulás, hogy eljusson a képzeletében megálmodott színvilághoz. Ez a világ fájdalmakkal van kikövezve, nostalgia füti, sóvárgás epeszti, vágyakozás élteti. De az érzelmi háttérből a formák kibontakozása a lényeges képzeletműködésében, s ebben Feszty Masa egyedülálló jelenség, mint a lótusz-virág a váradi hévvizben. Mert az ő formája nem tapad a jelenségekhez, csak kibontja belőlük dekoratív ornamenseit. De nem a vonala adja a tárgyak képét, nem az zárja be a tömegeket, még az ornamenseket sem az teremti. A vonalakat kitöltő szin sem befolyásolja lényegesen Feszty Masa festői látását, még annyira sem, hogy dame d'atour, kisérő hölgye legyen a formának. Az uj, az eredeti, a sajátos Feszty Masa művészetében az, hogy az ő vízióját fény és árnyék remegése hordja, a fény bujkálása a formákon, amint behatol^az árnyékokba, végig remeg a körvonalakon, elmosva a határokat. Ezáltal valami titokzatosan irizáló dekoratív hatás keletkezik, melybe szépséges és bánatos leányálmok ágyazvák, magányos órák lázas viziói, átélt keserűségek subliminált képei, — egy gazdag képzeletű mesevilág, mesévé transzponált élmények, ami nem meglepő nála, kiben Jókai és Feszty lelke visszajár. Harmadik művészünket kibontakozása pillanatában érte utói végzete, a Bug partján, a kötelességteljesítés 3