Az Ernst-Múzeum kiállításai 1921-1923

57. 22. csoportkiállítás: Benkhard Ágost, Gara Arnold, Székely-Kovács Olga, Reményi József

A magyar művészet dúsan termő fáján buján fakadnak az uj hajtások. Ezen a kiállításunkon is gazdag változatosságban ismerkedhetik meg közönségünk az uj magyar művészettel. Benkhard Ágost a nagybányai hagyományok tovafejlesztője, a magyar tájat lirai ellágyulással, melankolikus együttérzésben szólaltatja meg, amint az őszi gyöngéd párák sejtető puhaságban omlanak végig hegyoldalon, erdőszélen, fák között bujkáló napsugáron, s a színárnyalatok fuvalattól hímes zománcait ragyogtatják fel rajtuk. Gara Arnoldot, a keramia buja képzeletű mesterét, most mint festőt és grafikust mutatjuk be. A festő a szín gyöngédszivü poétája, valami rokokoszerü könnyedség, odalehelt báj jellemzi, de a rajzoló az élet változatos jelenségeinek, a női test és a jellemző arckifejezéseknek könnyedkezü megsejtetője, akinek kezében a toll és a pasztell a vonaljátékok gazdag futamait játszi egyszerűséggel, raffinált szinhatások kapcsolataival rögzíti meg. A rézkarc mesterségbeli tovafejlesztésében gyönyörű eredményei vannak, főleg szines lapjaival, melyek hatását azzal emeli, hogy magát a rézlemezt színezi, mint az angol mezzotinto mesterei, és lenyomatai ilykép egy-egy külön való festmény jelentőségével birnak. Last but not least egy uj művészt ismerünk meg, Székely-Kovács Olgát, aki a festői megjelenítés erejével megkapó szuggesztív hatású. Szinképzelete játszik a ragyogó színek vibráló erejével, melyek belső tűzben égnek, s formái, hatalmas formái a ragyogó színek csillogásaiból elemi erőben törnek elő. A fiatal lány a vérbeli festő ösztönös képességével ragadja meg a legegyszerűbb természeti jelenségeket épugy, mint az indulatok kifejezését, a női test viruló szépségét és az asszonyi lélek titokzatos rejtelmességeit, de mindezt festői képzelettel a tiszta színek nyelvére írva át. Székely-Kovács Olga bemutatkozása — hisszük és reméljük — dátum lesz az uj magyar művészet történetében. A szobrászatot Reményi József képviseli, aki az ujabb magyar érem-művészek közt alakító erejével, formákban dúslakodó képzeletével, a relief biztos kezű mivelésével a legmagasabb művészi feladatok megoldására mutat példát. Szemben a modern mintázókal, Reményi visszanyúl az érem-művészet klasszikus formájához és érmeit negatívban vési, azaz magába a síkba közvetlenül belemélyitve, amiáltal éremstilusa zártságot és tömörséget nyer. Elkápráztat invenciója bőségével, s meglep megoldásának játszi könnyedségével. A magyar érem egyik legkiválóbb mestere. Dr. Lázár Béla. 3