Az Ernst-Múzeum kiállításai 1921-1923

55. 20. csoportkiállítás: Aba-Novák Vilmos, Jeges Ernő, Szinyei Merse Rózsi, Karácsonyi Géza

Az uj festőnemzedék, melyből tavaly Szőnyi Istvánt mutattuk be, most két ujabb harcos tagjával jelentkezik. Aba-Novák Vilmos és Jeges Ernő hasonló művészi akarattal és ép olyan rendithetetlen művészi meggyőződéssel keresik ideáljaik megvalósítását. Ez az ideál a Cézanne nyomán támadt művészi mozgalomban gyökeredzik, mely szemben az impresszionizmus elfinomitóival, kik a tárgyak volumenjeit az atmoszférikus hatások előtérbe állításával szinte elsikkasztották, a természet objektív valóságának ábrázolására törekszik, mind plasztikusabban, szinte kizárólag tapintási képzeletünkre igyekezve hatni. Amit az amerikai Berenson tactile values-nak nevez, a tapintási érzék felkeltését, mint egykor a korai reneszánsz mesterei, hangsúlyozzák ők is. Nem az atmoszférikus hatások változatait, a röpke fényt, az elillanó sugárt, hanem a nyugodt világításban megfigyelhető súlyos formákat, azok viszonylatait keresik, szines harmóniákba fog

1 alva. Ők is, mint Cézanne a „muzeumok művészetét", tehát a tradíciót akarják átalakítani uj természetlátásukkal, csakhogy nem mint Cézanne Poussinbe kapcsolódva, hanem impresszionistaellenes érzésből a korareneszánsz kubistikus formalátásából kiindulva. Uj csapást törnek, a kubismus helyes értelmezése alapján, a tér és volumen viszonyának uj értelmezésével, erős plasztikai hatásokra törekedve. Ez az uj látás uj eredményekkel kecsegtet. Egy uj magyar művészet izgalmas megindulásának vagyunk a tanúi, lázas érdeklődéssel várva az uj csodákat . . . Bemutatjuk egyúttal nagy mesterünknek, Szinyeinek leányát, Rózsit, aki alig tiz éve dolgozik, de e rövid idő alatt a maga nőiesen lágy lelkét már is finom harmóniákba tudja önteni. A szobrászt, Karácsonyi Gézát erdélyi otthonából a világesemények sodorták közénk s benne egy nemes törekvésű mintázó művészt ismerünk meg. 3 Dr. Lá^áf^Béla.