Az Ernst-Múzeum kiállításai 1919

35. Fényes Adolf

Ezt az álomvilágot aztán festői feladataihoz alakíthatta. Most ornamentális szépségeket keres ki a tájból, most arabeszkekbe rakja össze a tárgyak foltjait, most tiszta vonaljátékká bonthatja fel a háttér és előtér kapcsolatait, most geometriai figurákká alakithatja alakjai szilhuettejét, most absztrakt kompozíciókká, dekoratív feladatokká válnak előtte az élet benyomásai, de álomélet minden, ahogy azt a gyermeki képzelet naivitása megálmodja és ez a világ konstruálva van és konstruálva lehet. Más kvalitásokat keres most, mint naturalista korában, képzelete átalakító formálásának vetve alá a természet optikai benyomásait, melyekből azelőtt üdén, közvetlenül merítette vízióit, mig most csak emlékképekből formálja, hogy megtisztítsa minden véletlenszerütői s belefoglalja absztrakt formaalakulatokba. A kvalitás, melyre törekszik, az átalakítás tisztasága, a forma ornamentális szépsége, a szinhatás dynamikai ereje. De azért Fényes nem tagadja meg múltja eredményeit. Belementi régi színlátását, tónusérzékét és harmóniáinak ragyogó üdeségét. Álomvilága égő tűzijáték. És ezzel eljutottunk a végső elemekhez, Fényes szinálmaihoz, melyek kedvéért az uj világot felépitette. Mintha csak Böcklin szeszélyes szinragyogása előtt állanánk, de más formalátásban, mert Fényes ragaszkodik a mese logikájához, a naivitáshoz, az egyszerüsitéshez, a geometrikus vonalvezetéshez, színben pedig a fel- vagy lefokozáshoz. Égnek, ragyognak, csillognak a színei. 7