Az Ernst-Múzeum kiállításai 1919

33. Rudnay Gyula, Pásztor János

csöndes hajlást ir le, a szántó ember előre ívelését s a nemzeti viseletet is széles egyszerűséggel, nyugalmas, formaéreztető drapéria-megoldásokká stilizálja. Valami nobilitás jellemzi stílusát, — van egy férfi arcképtanulmánya, csupa lélek, csupa érzés, csupa formafinomság, s csupa egység — minden kicsinyesség nélkül való. Aktjainak mozgását is a nemes báj jellemzi, — a legegyszerűbb, a legmagátólértetőbb mozdulatot keresi, mely minden formán, a nemes telt formákon végig vonulva, egységet és harmóniát teremtsen érzés és hüvelye között. Nála minden forma a csöndes mozgás játékának hangsúlyozója, — de a mozgás inkább belső életet jelent, semmint hevesebb kitörést, nincs benne semmi Rudnay viharos páthoszából. Az elmélyedés, az intenzív lelki élet, a befelé élés jellemzi Pásztor művészetét. Ezt éreztük meg egykori Munkácsyfejében, melyben sötét, drámai gondolatok művészi formálását sejteti, s ezt érezteti végig egész fejlődésén, a magába vonult, szótlan és mélyen érző ember egyszerű és lélekbe reveláló megmozdulásait keresve és ábrázolva. Dr. Lázár Béla. 7