Az Ernst-Múzeum kiállításai 1919

36. Nyolcadik csoportkiállítás: Iványi-Grünwald Béla, Kandó László, Perlroth-Csaba, Csáktornyai Zoltán, Pólya Tibor, Heller Andor

ságot, a tárgyak különböző anyagát, hogy kezdje megérezni a fonnák mögött lappangó lelket. Majd a mozgástanulmányok kezdődtek künn az állatkertben végzett stúdiumok alapján, aztán a mindennapi élet egyes jelenségei, arcképek maga kereste mozdulatokban, a részletrajzra helyezve a hangsúlyt. Itt azután fiatal rajzolónk helyen kint megdöbbentő finomságokig jutott, — amelyeknél már helye van az abszolút kritikának is. De mestere ezzel — főleg szeme előtt lefolyó munka közben — erélyesen él is, — mert a művészet komolyságára akarja szoktatni, arra, hogy a nehézségek elől ne kitérni, de azokat legyőzni igyekezzék. Ezek után érthető, ha mestere nagy gyönyörűséggel szemléli, mint a jó kertész, miként bontakozik ki a bimbóból az illatosnak Ígérkező virág, s lesi a gyennekifju mesteri készségéből a lélek rejtett érzéseinek szárnyrakelését, — miközben félő gonddal nyesi, igazgatja, kötözgeti a zsenge liajtást, gondoskodik materiális viszonyairól — amire sajnos, fölötte rászorult! — s nem hanyagolja el értelmisége fejlesztését sem, rendszeres iskoláztatással és a művészet nagy példáinak, korának megfelelő megértetésével. Mert a képzőművészetben éppen azért ritka a korai virtuozitás, mert a rajz nemcsak kézügyesség, nemcsak technika, nem autonom természetű, nem 9