Az Ernst-Múzeum kiállításai 1919

36. Nyolcadik csoportkiállítás: Iványi-Grünwald Béla, Kandó László, Perlroth-Csaba, Csáktornyai Zoltán, Pólya Tibor, Heller Andor

látni tudjon, minden fonnál megértsen; eleinte élce ceruzával dolgoztattam, hogy a részleteket ne .hanyagolhassa el, ujabban a tónusok viszonylatait figyeltetem vele. Íme három év eredménye . . . Valóban ezek az eredmények meglepőek. De Magyar-Mannheimer, ha örvend is nekik, kis tanítványát. igen szigorúan fogja, munkára szoktatja és bámulatos is a fiatal gyerek szorgalma. Kz azonban nem magyaráz meg semmit. Abszolút rajzintelligenciája van, — ami talán megfelel a zenében az abszolút hallásnak — s azonkívül csodálatos gyorsan bontakozik ki a tudásból az érzése. Aimi a zeneszerzőnél a muzsikálitás foka és terjedelmi

1, az a képzőművésznél, jelesen a festőnél a rajz és szinképzelet eredetisége és jellege. Fiatal művészünknél egyelőre csak a rajzról lehet- szó, mestere minden figyelmét erre rögzítette, hogy itt fejlődjék, itt tökéletesedjék, itt. élje ki magát előbb teljesen. Magyar-Mannhei mer pedagógiai módszere határozott és céltudatos. Megtanitotta látni. Közben segítségül vette a nagy rajzoló mesterek tanitását. Elsősorban Rembrandt-ot, rávezette ceruzaés tolrajzokkal arra. hogy kell és mit szabad megnéznie. Majd Rembrandt- és Velasquez-másolatok (s micsoda készséggel készölt munkák!) után előbb hegyes ceruzával élesen, utóbb tónusba fogott előadással lágyan éreztette vele a megfigyelt valo8