Az Ernst-Múzeum kiállításai 1917

28. Kernstok Károly

Hogy a világháború alatt ez a mozgalom miként fejlődött a külföldön, nem tudjuk; de hogy nálunk meghozta a maga érett gyümölcsét: Kernstok Károly gyűjteményes kiállítása igazolja. Kezdettől fogva világos volt előttünk, hogy Kernstok — ez a kettős lélek ! — a maga belső forrongásából mihamar megtisztulva fog kikerülni. Ő is a naturalizmusból indult ki, hogy lelke másik pólusa, az abstrakciókra hajló, belső viaskodásba kergesse. Szigorú formakultuszba fogott, de amellett megakarta őrizni a szin jogát. Egységre, harmóniára törekedett és e törekvést a legbehatóbb tanulmányok jelezték. Az egység felé haladásában egyszer a forma, másszor a szin végleges és egyoldalú hangsúlyozása között ingadozott. Ez ingadozás, e belső küzdelem eredményein keresztül jutott el végre mai formájához. Legutolsó kiállításán — a Müvészházban — stiluskeresésében még erősen ingadozott, de mi már akkor láttuk, hogy harmóniához fog jutni, ha, megőrizve az elért eredményeket, a természet megfigyelésén okult művészi leegyszerűsítésig fejlődik. Ő maga azt irta kiállítása katalógusában megjelent cikkében: ,,a művészet mai forrongását egy nagy, óriási tisztulási folyamatnak tekintem". E tisztulási folyamat eredménye mai kiállítása. Most már eldobott magától minden idegen külsőséget, alázatos szivvel ment a természet elé és azt látta, 4