Az Ernst-Múzeum kiállításai 1916

22. Jávor Pál

szerencsés külső körülményhez mihamar hozzájuthasson, s ime, mint rátalált egyszerre a maga lelkére, mint erősbödtek meg a zseniális intuícióban felfogott látományok és mint kényszeritette ki jelenvalóságukat, s ragadta meg őket az eltűnés előtt. Itt vannak ezek a fiatalos álmok, a csodás női test buja szépsége a selyem fényében ragyogva, a gobelinek előtt csillogó porcellánok vibrálása, a hatalmas magyar ég, amint a szolnoki hid fölött domborodik, a zöld falomb és a folyam tiszta vize, mind egy sajátosan erős és egyéni kolorisztikus megjelenítésben, az érzések meleg áramából közvetlen erővel kifakadva. Egy egészen uj színvilág. Mindnyájan láttuk és mégis meglep, mindnyájan igaznak érezzük és mégis az övé, a művész szinélménye ez, a magyar művészetnek mostantól fogva integráns része. Az uj magyar mester ime elhozta magával a magyar világ uj meglátását. A maga lírikus lelke szines tükröződéseit. Egy ragyogó szines világot, mely álomszerűvé varázsolja a legegyszerűbb tárgyat, mágikus fénybe boritja az alvó nőt, ki neki egy rózsaszínű harmónia, a brokátot és a selymet, melyeknek színei fénybe borulnak, ha ránéz. Ez egy stáció művészi fejlődésében, egy teljes rózsa, melyben szabadon gyönyörködhetünk. Dr. Lázár Béla. 5