Az Ernst-Múzeum kiállításai 1916

21. Német és osztrák mesterek és magyar követőik: Than, Gerhardt

jellemző példákon tanulmányozhatjuk kiállításunkon, s még sok más egyebet is, az előzményt: Fügert, aki az angol arcképfestő nagymesterek példáján okulva fejlesztette ki a maga művészetét, s a közvetlen következményt: Canon-t, aki a flamand mesterek, Rubens és Jordaens széles előadásának mintájára alakította visióját. Azután jött egy érdekes epizód: Szolnok, amint azt Pettenkofen és hivei, Van Thoren, Tina Blau és mások meglátják és utánna a magyarok, előbb Böhm Pál, aztán Ébner, Bihari és mások, hogy megteremtsék a magyar puszta szinhangulatát, előbb Pettenkofen nyomán, később mind önállóbban. Egy másik fonal elvezet a bécsi tájképiskolából, melynek élén Zimmermann Albert állott, Paál-hoz és Mészölyhöz. Zimmermann a komponált tájkép mestere, melyet teljesen apró részletek halmozásából alakit. Paál is, Mészöly is nála iskolázták a kezüket, de más-más hatás alatt mihamar uj utakra terelődtek. Mészölynél a Pettenkofen és Lier-hatáshoz, főleg Corot hatása járult, Paál egyenesen a barbizoni mestereknél, főleg Rousseaunál fejlesztette ki egyéniségét. Igazi meglepetés azonban kiállításunk három Feuerbachja, főleg az, hogy a ,,Romeo és Júlia" magyar magántulajdon. A mestert fejlődése mind a három korszakából megismerjük. A párisi iskola szín és formafelfogása, erős reálisztikus részletezése, tarka színvilága, az anyag igazságainak szorgos éreztetésére való törekvés, a novellisztikus tartalom kiemelése jellemzik Romeo és Júliáját. 5