Az Ernst-Múzeum kiállításai 1916

25. Rippl-Rónai József

tonáink lelkiállapotát, ami a legérdekesebb az egész háborúban, nem ismerem közelebbről, azt pl., hogy milyen kitartással, az időjárás viszontagságai közepett milyen lerongyoltan, piszkosan, sárosan, teljesen dezoláltan, orientálatlan lelkiállapotban, hasonfekve hóban, vizben, dideregve, megtöltött fegyverrel kezükben lesnek az ellenségre, nem láttam, csak elképzelni tudom. Ezt csak az fogja megörökíteni, aki velük hasalt, velük szenvedett, de megmaradt talán rokkantan az élők sorában. Ilyen pl. Kokoschka Oszkár bécsi festő barátom, aki most, a háború élményei okozta idegességénél fogva ha nem is festi meg, de később, a nyugodtabb időben — visszaemlékezésből remélhetőleg — igen értékes eseteket fog megörökíteni. Én, úgymint a többi, csak arról számolhatok el, ami a háborús élet zűrzavarában előadódott. Érdekes háborús dolgok, de nem maga a háború, — ütközetről szó sincs, de ez nem is fontos. Kiállításom anyagának egy tizedrésze régebb keletű; — egyik 1892-ből, tehát 25 évvel ezelőttről — párisi kocsma belseje (Marchand de Vin). Ezeket azért állítom ki, mert egyik gyökérágát képezik a mostan kiállított dekoratív és stilizált festményeknek. Azt hiszem, hű képét fogják adni — ebben az uj szokásokhoz alkalmazkodó háborús életben — az én lelkiállapotomnak, amely megengedte, hogy a munkában találjam meg szórakozásomat és hogy felejteni tudjam a közvetlenül is ért nagy csapásokat. 8