Az Ernst-Múzeum kiállításai 1916

25. Rippl-Rónai József

szines vonalakba rejtette fájdalmát és eksztázisait, erotikáját és aszkézisét, hitét és babonáit, vágyait és megsejtéseit, — ugy éli át Rippl-Rónai a pasztell lágy és elmosódó színeiben, exquisit vonalaiban, fojtott tüzében és fel-felcsukló izgalmaiban egy-egy női szépségtől ihletet nyert szinálmát, földöntúli álomvilágba merülten. Mi minden él, mi minden van belérejtve ezekben a színfoltokban, melyeknek gazdag ornamentikája egy-egy babonás szimbólum, a plotini eros muzsikája, melyhez szinte hozzáképzeljük a keleti fejedelmeknek szőnyegboritotta ágyasházát . . . Üde, vidám, napos házak belső falaira álmodja a művész dekoratív panneau-it, melyeknek néhány nagyobb formában is megcsinált példája mellett, a vázlatok egész sokaságát mutatjuk be. Itt a színek szabadon szárnyalhatnak. Belőlük bontakoznak ki az alakok. Virágos kertekben karcsú nők és ifjú legények. Virág és szín, fény és pompa mindenütt. Eredeti meglátás és magyaros érzés, a székely kapu hangulata hatja át őket, ornamentális vonalvezetésében és játékos hajlásaiban, fény felé törekvésében és szineksztázisában. Mellette elnémul a bánat, elhal a szomorúság, csak a derű, csak a kacaj jut jogához. Minden részlete természet, de mint egész, több annál. A fal életet nyer, s noha szinek élnek rajta, élik a maguk külön világát, sehol sincs áttörve, fal marad, sik marad, a harmadik dimenzió nem jut szóhoz, — igazi dekoratív 5