Az Ernst-Múzeum kiállításai 1915

17. Rippl-Rónai József háborús festményeinek és rajzainak kiállítása

tunk meg, Józsi bácsi fogolynak maradt. Valamennyit egy nagy omnibuszfélébe tömködték és elindultak velük — nem tudtuk, hová. Az egész éjszakát átsirtuk a hotelszobánkban. Csak másnap délben hallottuk a hoteliertől, hogy az internáltak tábora Chartreuse-ben van. Rögtön elindultunk, hogy felkeressük őket. Gyönyörű völgyben piros zsindelylyel fedett fehér házat láttunk, ez volt az egykor hires chartreusei kolostor. A kolostor irodájában német „fogoly urak" fogadtak, akik csak később a praefectura engedélyével engedték meg a „mi foglyunkkal" a viszontlátást. A romantikus, nagyszabású monaszter kantinját jelölték ki a találkozás helyéül, de amikor Józsi bácsi belépett, alig ismertünk rá, mert négynapos, torzomborz szakálla volt és mert a kolostorban nem várták ezt azt ujabb fogolyszállitmányt, négy napig csak szalmazsákokon kettesével esett az alvás. Épp Szilveszter éjje volt az első éjszaka, a betört üvegü ablakokon bezúgott a téli szél s mig a jövevények itt majd megfagytak, a kolostor régebbi fogoly-lakói a kantinban és a kolostor üres nagytermében mulatták át az egész éjszakát. Este hat órakor el kellett válnunk és Puyba visszatérnünk, de másnap az igazgató már megengedte, hogy künn ebédelhetünk, később pedig a prefé engedélyével mi is önkéntes foglyaivá váltunk a tábornak. Ebédre levest, főzeléket és marhahúst kaptunk, bort is vehettünk a kantinban, literjét 80 centimesért. A nagy társalgó a földszinten volt a kantin mellett, a falak mentén iskolai szekrényfélék s kiki odarakta az ennivalóját, meg egyéb cókmókját. A szoba egyik sarkában kis gömbölyű vaskályha állott. Ezen melegítették ebéd után a kávéjukat, már akinek volt kávéja. A 18