Az Ernst-Múzeum kiállításai 1915

17. Rippl-Rónai József háborús festményeinek és rajzainak kiállítása

foglyokat vettünk észre. Öten voltak. A fal mellett deszkákon feküdtek, mélán néztek felénk. Szegények, nagyon szomorúak voltak. Azután mi is elnyújtózkodtunk, soha életünkben nem volt ilyen rossz éjjelünk. Folyton rémképeket láttunk. A deszkaágyunk kemény volt; a vasúti emberek lármáztak, a katonák szintén. Csak mi foglyok maradtunk békében, nem mertünk megmoccnani, megmozdulni, semmit sem mertünk tenni. Amikor a katonák észrevették, hogy milyen szerencsétleneknek érezzük magunkat, hozzánk közeledtek és érdeklődtek irántunk. Kérdezték honnan jövünk és hová visznek bennünket? Mikor megmondtuk, hogy Le Puy közelébe, akkor azt mondták, hogy alighanem a „Chartreusi" monaszterbe, ahol már vannak hozzánk hasonló odainternált foglyok. Megmondták, hogy ha tényleg odakerülünk, elég jó helyen leszünk. Azt is mondták, hogy nagyon szép a kert, az udvar és a vidék. Az egész éjjelen át nem aludtunk. Folyton beszélgettünk, mig a katonák, akik szokás szerint nagyon jó kedvűek voltak, folyton énekeltek, fütyültek és tréfálkoztak egymással. Egyszerre, reggel négy óra felé nagy sarkantyucsörömpölést, zakatolást hallunk a lépcsőkön. Az őrtálló katonák siettek a helyükre. Négy óriás külsejü szép dragonyostiszt lépett be és a német foglyok felé közeledtek. Egy pár szót váltanak a mellettük álló szolgálattevő katonákkal és a négy fogolynak (akik, amikor látták bejönni a tiszteket, felültek az ágyukra) jelt adnak, hogy keljenek fel és vegyék kezükbe a kis pakjukat, aztán hat szuronyos katona közé állították őket és útra 16