Az Ernst-Múzeum kiállításai 1915

17. Rippl-Rónai József háborús festményeinek és rajzainak kiállítása

amivel főleg azt akarta elérni, hogy ne közeledjenek hozzá, beszélgetésbe ne kezdjenek a háborúról. S amikor még mindig nem látszott elégségesnek az átalakulás, egy bő, igazán franciás ácsnadrágot is vett, amihez már más nem kellett, mint egy munkás fekete kabát, hogy teljes legyen az öltözet. így már félig-meddig biztonságban érezte magát és bátrabban ment azokba az utcákba, ahol például estefelé a katonaság, a nép, úgyszólván mindenki a ,,Figaró" háborús hirei előtt hemzsegett a ,,rue du Pont"-ban. De mi sem különösebb a sorstól, hogy amikor igy bevoltunk már biztosítva — három és fél hónapi aggodalmas, már többé-kevésbé megszokott életünknek végét szakította a prefektura. Kijelentette, hogy Le Puy-be kell utaznunk, ahol szuronyos katonai felügyelet alatt sok más oda internált emberrel kell megosztani az életet. Ekkor nem tudtuk, mi vár ránk valóságban, hová viszik Józsi bácsit és hogy mi, egyáltalán, vele maradhatunk-e ? Végre, az elindulás napja is elkövetkezett. Vittek bennünket. Mielőtt kimentünk volna az állomásra, a hotelünk tulajdonosai, az ur és az asszony, akik mindig kedvesek voltak hozzánk, egy üveg jó maconi bort kínáltak, amit együtt koccintva, elfogyasztottunk. Jó utazást és kellemesebb napokat kívántak nekünk. "Illlllllllll" 14