Az Ernst-Múzeum kiállításai 1915

19. Kosztolányi-Kann Gyula, Mattyasovszky-Zsolnay László

festészethez, sohasem tagadta meg, ellenkezőleg : ki tudta használni festészete elmélyítésére ; — ez vezette őt új­fajta világlátásához, ennek köszönheti a kiaknázatlan motivumok sokaságát, melyek sajátosan jellemzik fes­tészetét. Micsoda festői rendetlenség van a sok egyfor­mának látszó háztetőben! Milyen gazdag színharmónia csendül fel a házoldalak szinértékeinek egybefüzéséből! Micsoda változatos vonaljáték keletkezik az utcakeresz­teződések és apró falusi terek egybefoglalásánál! íme a festői szemmel meglátott városkép, melyből új leegyszerűsítéseket olvas ki a tömegekkel gondol­kozni képes épitészfestő, akinek a szin nem kisérő mu­zsika, hanem formát teremtő erő, melyből művészete táplálkozik. Olyik képén szinte emailszerü belső tűzben égnek szinei. Itt aratja művészete legszebb sikereit, s itt várható továbbfejlődésének lehetősége is, mert mű­vészete — s ez szinte uralkodó jegye a magyar (keleti) művészetnek! —a szinen épül fel, melyből formáit is ala­kítja. A szinredukálásnak a fojtott, belülről égő tűzzel kell párosulnia, nehogy színharmóniái erejüket vesztve, el­szegényedett hatásokban sindevésszenek. Ez a veszély ki­sérte őt művészeti fejlődésében, — melyet ahol kike­rült, ott a világláttatás új megnyilatkozásai előtt ál­lunk, melyek eredetiségüknél fogva mindenkorra bizto­sítják Kosztolányi helyét az ujabb festészeti törekvések között. A másik művész, akit bemutatunk, teljesen ismeret­len a magyar közönség előtt. Nagy művészi múlttal ren­5

Next

/
Thumbnails
Contents