AZ Ernst-Múzeum kiállításai 1913-1914

11. A XIX. század nagy francia mesterei

HELLEU kortársunk, született 1859-ben breton apától és párisi anyától s van benne Renan skepticizmusából és a párisi esprit ragyogó könnyedségéből. A párisi szép asszony a témája, — az angol és amerikai nőt is egyazon francia esprit-vel ábrázolja, még pedig, ahogy Edmond de Goncourt jellemezte, a párisi nő gráciájának pillanatfelvételeiben. Ez a találó kifejezés összekapcsolja őt a XVIII. század francia mestereivel, amennyiben azok a mai kor ideges érzékenységének előfutárai, akik (a forradalom előtti idők lázában) a mi neuraszténiánkkal rokon-izgalmakat éreztek meg és fejeztek ki. De Helleu e tradíció mellett csupa modernség, — akiről barátja, Róbert de Montesquiou, aProfessionelles Beautés excentrikus lapjain ,,kék paradoxonokat" ir extatikus hangon, ünnepelve a mester vonalát, mely csupa nervozitás és csupa érzés, kígyózik, ölelgeti a formákat, de válogat is közöttük. Csak néhányat ragad meg, a többit csak sejteti, de amit kiemel, azt minden tonizálás, minden vegyi konyha nélkül egyedül vonalával fejezi ki. Méryon egyenes ellentéte. Rodenbach mondotta:,,A nőket csak egyes részleteikért szeretjük". Helleu azt a részletet ábrázolja, mely figyelmét megragadta s ezzel a darab természettel csodákat művel, teljes illúziót ad. Méryont minden részlet érdekelte. Helleut a kikeresett részletnek minden eleme. De kikeresni a—szépet tudja. íme e művész sikerének titka. f 23