Az Ernst-Múzeum kiállításai 1912-1913

4. Fényes Adolf

Maradjunk még egy pillanatra a tárgyi szempontnál, van ennek is formai oldala. A Benczúr-iskola textúra hatásai látszanak újra kisérteni, de éppen a nagy, az elhatározó különbségre akarunk rámutatni, arra, ami az általános, nemcsak a nemzeti művészet szempontjából — haladást jelent a mai festészet fejlődéstörténetében. A régi texturakeresés a lokális szinek hangsúlyozásából állott. A hollandiskola hagyományából. A szemcsalódás volt az ideál. Az üveg átlátszóságának, a bársony puha ragyogásának, a parkett fényének, a gobelin szőnyeghatásának visszaadását tekintették célnak. Egy föltételezett, közönyös világításban szemlélve. Cézanne föláldozta a lokális színeket az ő fayenceharmóniáinak. Monet és az impreszszionizmus az anyag kvalitásait, a formát fényfoltokba oldotta föl. Cézannál muzsika lett a világ, Monetnál a fény remegése a mindenség. Fényes visszatért a formához, az anyagot szereti, érezteti, ábrázolja, de nem lokális szinek kakofániájában, ami a tarka benyomását kelthetné, azt, amit a régi iskola kikerülni nem tudott, még a lokális színt görcsösen védő Böcklin sem. Fényest megmentette a tónusharmónia. Nem a sötét színekre visszavezetett tónusharmónia. Nem Courbet-Munkácsy-Leibl-Schuch harmóniája, mely lefokozott színekhez vezet, — Fényes tónusharmóniája derűsebb, világosabb, gazdagabb. Ő a levegőhatásokat is megfigyeli, de koncentrált világításban látva termeit, alakjait, tárgyait, finom, szürke, egyszerű tónusba foglalhatja őket, amelybe elragadó bájjal illeszkednek bele a színek. Harmóniáinak elemeit a mi világunkból meríti. Magyaros voltukat mindenki fölismeri. Nemcsak egyéni voltukat. Nemcsak azt, hogy most így, ebben a harmóniában látja Fényes a francia kastélyt, amelyben minden, — külön-külön is, — igaz és anyagszerű. Fényes művei egy árnyalattal többek. És éppen ez az egy árnyalat adja meg művészete jelentőségét. Ahogy francia művészet az is, ahogy Fromentin a Saharát festé, Ziem Velencét, Gauguin Tahitit, úgy magyar művészet az, amit Fényes Szolnokból, vagy a firenzei Pitti-galériából, a fontainebleaui kastélyból vagy a budai sikátorokból kiemel ? Ezt látja már a külföld. Nekünk ezt nehezebb fölismerni. Amit sokat látunk, annyira megszokjuk, 5 -*-