Az Ernst-Múzeum kiállításai 1912-1913

4. Fényes Adolf

fő. 01 FÉNYES ADOLF ÜJ STÍLUSA*) A magyar művészet barátai bizonyára még élénken emlékeznek a Magyar Impresszionisták és Naturalisták Körének kiállításaira, melyeken egy sor kiváló mester kitűnő alkotásaiban gyönyörködhettünk. Amig ezek a kiállítások egységes szellemű művészek műveinek harmonikus egybeállításai voltak, a kiállítás összhatását, de az egyes mesterek fejlődési fokozatait zavartalan odaadással figyelhettük meg. De amikor az impresszionista és naturalista törekvésekbe idegen, sőt ellentétes áramlatok ékelődtek be, a felbomlásnak nem lehetett útját állani. Az ott szereplő művészi egyéniségek fejlődési folyamatai közt a legérdekesebbek egyike volt a Fényes Adolfé, aki ott bontakozott ki előttünk, fejlődve a szürke színekből az égő, élettel teli szinek felé, ott ismertük meg törekvését : kevés, de intenzív szinek néhány árnyalatával sokat mondani, hogy nemsokkal utána egy másik, egy uj harmónia megteremtésére törekedjék és eltávolodva a meg nem tört, ragyogó színharmóniáktól, hideg, ezüstös szinharmoniákba foglalja össze látományait. Hatása elementáris volt. Berlini bemutatkozása is sikerrel járt. Előadásának graciózus voltát és érzése melegségét ünnepelték. Azóta Fényes nem mutatkozott. S most egy egész külön kiállításban mutatja be ujabb fejlődését. Mit olvashatunk ki ujabb műveiből ? Visszatérést az objektív természetlátáshoz, de azért nem mondott le annak egyéni magyarázatáról. Hatott rá, mint egyáltalán egész korára, az ujabb francia dekorativ-mozgalom. *) Részlet egy nagyobb tanulmányból, mely szerzőnek Tizenhárom magyar festő cimü kötetében Singer és Wolfnernél jelent meg. 030