Az Ernst-Múzeum kiállításai 1912-1913

3. Zuloaga Ignacio, Brangwyn Frank

mozgalomba, megismerkedett a nagy dekoratív művészet elveivel, s igazi műhelytanulmányokat végzett, szőnyeget szőtt Morris, falképet festett Burne-Jones, rézkarcot gyakorolt Legros mellett, mig aztán Párisban Bingnek kezdett el tervezni szőnyeget, Tiffanynak üvegfestményeket, falképeket csinált a Royal Exchange társaságnak Londonban, a velencei kiállítás angol termét díszítette, könyveket illusztrált és legutóbb V. György király koronázásakor ő tervezte London utcai díszítését. Egész élete csupa mozgalom, a változatosság keresése, utazás. Látta Tunist, Középázsiát, Marokkót, Indiát s — Budapestet. Volt Messinában, Ostendében, New-Yorkban és Szibériában, s mindent eredeti szemmel látott, az álmodozó szemével. Rembrandtból indult ki, a rézkarcoló Brangwynra ez hatott legjobban ; kombinálta ezt Piranesivel, annak exakt megfigyelő ereiével és megalkotta a maga stilusát, egészen angol tradícióban, mely Constable módján, a masszában látott egységek visszaadásában nyilatkozik meg, de ő mindezt a jól megfigyelt exakt részletet, képzelete erejében, mesés, tündéri fényhatásba meríti. Roger Marx, a kiváló francia kritikus, a „Gazette des Beaux-Art" ez évi januári számában megjelent nagy tanulmányában olvassuk a többi között : „Heroikus, hugoviktori szellem élteti kompozícióit, s önt beléjük benső, intenzív életet . . . kifejezni valamit a maga teljességében, minél erőteljesebben, ez Brangwyn rendes előadási módja, — meghazudtolná természetét, ha az édeskésséget, a moderációt keresné, — épen azért a nő nem játszik nagy szerepet Brangwyn művészetében. Felidéző erejénél fogva Brangwyn tulajdonkép romantikus ; a mult emlékeivel űzött kultusza, a pitto14