Az Ernst-Múzeum kiállításai 1912-1913

3. Zuloaga Ignacio, Brangwyn Frank

jelzőt alkalmazni? Itt ez nem jelent mást, mint a nagy, változhatatlan stilust, mint egy nagy egész művész által meglátott és felfogott életet. A vakmerő ujitó alapjában az, ami Manet, a klasszikus. A naturalista tulaj donkép egy stilista, akiben a régi idők pathosa szólal meg. ,,Az ünnep áldozata" tragikus vizió, méltó Grecohoz, s ujabb képei, teszem a feszület előtt térdelő flagellánsokat ábrázoló, igazolják, hogy Zuloaga-ban a Moralések és Valdés Leal-ok régi és vad öröke fel-felébred, így újnak hat, mert oly időről beszél, amelyben a festészet még pathosra képes volt. De nem utánozza a régieket, csak ugy dolgozik, mint ők és ezért méltó hozzájuk. Nemcsak tekintetével fogja fel a formákat, szelleme beléjük hatol, s a ragyogó külszín mögött az élet titkát fedezi fel. Pályája utján egyre jobban eltávolodik az üres bravúrtól s minél jobban központosítja lélektani tanulmányait, annál tragikusabb tartalmat ad stíljének. Faja történetirója lett. Sorolla ragyogó művészetét akár olasz, akár francia művész gyakorolhatná, mert nem gyökeredzik hazája talajában: Zuloagáé igen, ő a spanyolság legintenzívebb kifejezése. S mivel ez az ő Spanyolországa eltűnőben van, művészetének értéke annál nagyobb. A nagy mesterek mellé helyezendő, azoktól vette alaposságát, minden külső ragyogás-biztonságát, minden vakmerősége mellett s ezen tulajdonságánál fogva ébred bennünk az az óhaj, hogy az ilyen alkotásoknak nem a szalonokban, hanem a nagy gyűjteményekben, a Louvreban vagy a Prado-ban van a helyük. 10