Az Ernst-Múzeum kiállításai 1912-1913

3. Zuloaga Ignacio, Brangwyn Frank

De ennek a technikának nincs virtuóz jellege. Zuloagara, mint Besnardra vagy Sargentra elmondhatni, hogy un beau peintre. De ezek a kétségkívül kiváló művészek első sorban virtuozok, ragyogó technikájuk Kubelikre vagy Sarasate-ra emlékeztet, — előtérbe tolakodik ; akármit adnak elő, első sorban a művészre gondolunk, a kelleténél jobban. Zuloaga ellenben alkotásainál a háttérben marad, s éppen ez a nagy művészet titka. Zuloaga épen oly koncentrált, tartózkodó és józan, mint Jnngres; a szükségesnél egy ecsetvonással sem rak többet a vásznára, az összhatást szolgálja valamennyi; művei előtt ügyeskedésről beszélni szinte megsértése a művésznek. Ma, mikor egyformán védekeznünk kell a virtuozok ellen, akik kihivó trükkjeikkel elkápráztatni akarnak s az ignoránsok ellen, akik tudatlanságukat a primitívek naivitásának adják ki, Zuloagában azt a mestert látjuk, aki mindent tud, s azt is tudja, hogy a tudás csak eszköz a világ ábrázolására, melylyel aztán bennünket meg fog hatni. Stílusa ellentéte a mai divatnak, mint ahogy az technikája is. Spanyolországot festi, de ahogy festi, tudatunkba hozza egyszerre az előtte ábrázolt spanyol világ mesterkélt voltát. Művei előtt érezzük, hogy itt egy fajt, egy országot — a vizionárius erejével és a realista megfigyelésével — ábrázoltak. Sajátságos, hogy a mi az idegenben sikerének forrása: realizmusa spanyol részről támadásoknak volt kitéve. Zuloaga azt a Spanyolországot festi, melyet szeret, szereti pedig a régi Spanyolország emlékeit, a fátyolkendős spanyol nőket, a torrerokat, a festői rongyokba burkolt koldusokat, a törpéket és boszorkányokat, a régi falakat és szomorú síkságokat. De a modern kornak Spanyolországa, a szép utcák és 6